Nehezemre esik az írás. Ez a történet végigkísérte négy
évemet. Minden hangulatomat megélte. Voltam felhőtlenül boldog,
kétségbeesetten szomorú, dühös és magányos is, miközben írtam a
fejezeteket. Annyi mindent szeretnék mondani, írni, de valahogy egyik
sem tűnik elég jó búcsúnak. Elsősorban köszönetet szeretnék mondani
azoknak, akik az elejétől kezdve velem voltak és élték meg ezt az
utazást. Nem volt egyszerű, tudom. Hónapokra eltűntem, majd megjelentem
egy olyan fejezettel, aminek semmi köze a Lily/James szálhoz, és ismét
eltűntem. Pont ezért a hullámvasútért nem tudok elég hálás lenni az
olvasóimnak, akik kitartottak mellettem. Szeretném kiemelni Alicia
Mirza, Cassandra Potter, newyw, Lily99 és Szalem hozzászólásait. Illetve hálával tartozom Ay linne, Bella09, Evelyn, Lehocky Réka, demon, zitt2, Ginewra és tímea Butt odaadásáért. Sokszor ti tartottátok bennem a lelket és adtatok erőt az újabb fejezet
megírásához. Örök hálám érte. Őszintén remélem, hogy találkozunk még
egy-egy kritikában. Most viszont, ahogy a mondás tartja: Szép volt, jó
volt, de jó hogy vége! Mindenkinek további sikeres, eredményes és boldog
évet/életet kívánok!
Maradok őszinte hívetek: Esperansa DeLavega
Hasonlóan szomorú és sírós arckifejezéssel intek búcsút mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése