Itt a befejező rész. Mint mondtam ezt két-három éve írtam, szóval elképesztően kezdetleges. Remélem azért tetszett. Jövő héten kedden hozom a Liliom titka c. írásom spoilerét. Jó olvasást kívánok mindenkinek! Maradok őszinte hívetek: Esperansa
James elindult a szobájuk felé. Ám amint becsukta maga mögött az ajtót, iszonyatos sebességgel kezdett kotorászni a fiókjában. Elővette a térképet, elmondta a jelszót és megkereste a Lily feliratú kis pöttyöt. Már kezdett örülni, amikor megtalálta, de ez az érzés hamar elmúlt, amikor felfedezte, hogy sajnos a Tiltott Rengeteg kellős közepén állt. James összehajtotta a papírt, majd fújtatva kezdte előszedni a láthatatlanná tevő köpenyt és a seprűjét.
„Mit képzel ez magáról? Sötétedéskor kimenni a Tiltott Rengetegbe. Milyen buta liba lett belőle egy kis veszekedés miatt? Hova lett a „mindent-a-szabályokért-kisasszony”? Nem, még csak véletlenül sem könnyíti meg a dolgomat.”
Gyorsan kinyitotta az ablakot, seprűre ült és kiszállt egyenesen az alkonyatba. Elővette a térképet, hogy újra Lily keresésére használja. A lány még mindig a Tiltott Rengetegben volt, de most már valahol a szélén. James eltette a papírost. Az erdő közelébe érve leszállt, majd a seprűjét az egyik fának döntötte, Ő pedig elindult szerelme felé. Egyre beljebb ért, de a lányt nem találta. Kezébe vette a térképet és megnézte. Az azt mutatta, hogy Lily pont a párhuzamos ösvényen van. James elindult, hogy a lány szemére vesse a tettét, de amint a megadott szakaszra ért egy őzsután kívül nem látott senkit. Alaposan körbenézett, aztán arra jutott, hogy a lány is biztos elindult visszafelé. Ám amint megfordult, egy szarvas jelent meg a tisztás másik végén. Amikor meglátta a sutát futni kezdett és nem sokkal a nőstény előtt állt meg. De az még mindig nem foglalkozott vele. Ugyan úgy ült egy fa tövében. De a szarvas nem adta fel. Egyfolytában körülötte mászkált. Majd öt perc után elkezdte bökdösni. Az őz felállt és indult volna, de a szarvas folyton elé vágott. James, ahogy nézte kicsit eszébe jutott Lily. Hisz ő maga is bármivel próbálkozott a lány mindig elküldte. De amikor a szarvas már kezdte agresszívan kezelni a dolgot, már a fiú is tudta, hogy nem lesz jó vége. És milyen igaza lett. A szarvas erőteljesen meglökte az őzet, mire az a földre került. James gyorsan felvette szarvas alakját és a másik hímre rontott. Egy ideig agancsküzdelem folyt, de miután Ágas a földre küldte a tolakodó állatot, az szépen eliszkolt. Ágas még egy ideig nézte azt, ahol a szarvas eltűnt, egészen addig, amíg egy sírós hang meg nem ütötte a fülét. Odanézett és az őzsuta próbált meg felállni, de az oldala erősen vérzett. Odament, hogy megnézze, hogy van.
„Szegény. Szólnom kéne Hagridnak, de nem akarom itt hagyni. Mi lesz, ha visszajön az az állat?”
De mire újra a sutára nézett volna, az már elindult vissza az egyik fa törzséhez. Ahányszor kicsit sietősebb, vagy hirtelen mozdulatot tett mindig „sírni” kezdett és egy kicsit megállt. James elindult felé és amikor mellé ért fejét az őzére tette. Az kicsit megnyugodott, majd ketten indultak a fához. Mikor odaértek az őz „leült”, míg James csak állt mellette. Elfordult, hogy elindul Hagridért, de mikor ezt megtette, furcsa érzése támadt, így hát visszanézett. De már nem az őzet találta a fa tövében kuporogni, hanem Lilyt. A lány kezeit a vérző oldalához nyomta. Az ingje teljesen átázott a vértől. Ott térdelt a harmatos fűben. Szemeiből potyogtak a könnyek. James nem akarta elhinni, hogy tényleg Ő van előtte.
„Micsoda eszméletlen szerencse, hogy eljöttem megkeresni. Hogy nem hagytam itt, amikor az a szarvas megjelent. Mi lenne most Lilyvel?”
Még állt ott és nézte volna a lányt, de amikor ő nyögve megpróbált felállni, ez az ötlete inkább elveszett. Odaakart menni, vissza akart változni, de nem tudta, milyen hatással lenne a lányra. Hogy csak rosszabbodik-e az állapota, vagy megbízik benne és javulhat. Tett egy lépést, majd még egyet. Lily közben elővette a pálcáját és a sebére szegezte, majd elmondott egy igét és a seb vérzése elállt. Ezt egy másik követte, aminek következtében a seb összehúzódott. Már csak olyan öt centi széles, de alig fél centi mély lehetett. A lány felállt és magára tekerte a talárját. Még a fába kapaszkodva felnézett, egyenesen James szemeibe. A fiú Lilyéből a fájdalmat és a szenvedést olvasta ki.
- Hát te? Még itt vagy? – kérdezte a lány erőtlen hangon.
James tett felé még egy lépést, mire Lily kicsit megijedt. A fiú ezt felismerve megállt. A lány nem igazán értette, miért ilyen a szarvas, aztán eszébe jutott hogy az állat egy őzet mentett meg és ő most a saját formájában van. Tett egy bizonytalan lépész a szarvas felé. Körülbelül ezzel el is érte. Egyik kezét előre tartotta, a szarvas pedig belenyomta az orrát. A másik kezével a homlokát simogatta. Lilynek úgy tűnt az állat élvezi. Kis mosoly jelent meg az arcán. Ahogy azok a barna szemek az övébe néztek, Potter jutott eszébe. „Neki is ilyen szép szemei vannak. Ilyen csoki barna.” Lily hátrálni akart egyet, de az oldalába iszonyatos szúrást érzett. „A francba. Hirtelen mozdultam és felszakadt a sebem.” Újra elővette a pálcáját és elmondta a varázsigét. A seb ismét beforrt. Lily elindult, de nem ment sokat és összeesett. James döntött. Segít a lánynak, de nem fedi fel magát. Odament Lilyhez és első két lábára letérdelt. Lily kicsit furcsán nézett rá, mire James megbökte az orrával.
- Azt akarod, hogy felüljek a hátadra?
James legszívesebben bólogatott volna, de inkább csak még egyszer megbökte Lilyt, mire a lány értetlenkedve, de viszonylag hamar felült rá. Mikor James már úgy érezte, a lány elhelyezkedett, felállt és elindult. Először lassabban lépkedett, majd ügetett és végül vágtába csapott át. Nemsokára már kinn is voltak az erdőből és a Roxfort felé tartottak. James nem akarta bajba sodorni Lilyt, így inkább a tó felé indult. Mikor odaért letette a lányt, aki egyből leült a fa tövébe. James nem mozdult mellőle sőt, letelepedett mellé a fűbe. Lily az oldalának dőlt. Egy ideig némán nézték a tavat és a csillagokat. A hallgatást a lány törte meg.
- Nem is köszöntem még meg, hogy megmentettél.
Ezzel szembefordult a fiúval és homlokára adott egy puszit. James a felhők közt járt. A lány, még ha nem is tudta, most adott értelmet a további „szerelmének”. James ugyanis immár második éve próbálta meghódítani, eddig sikertelenül. Sirius bárhogy mondta neki, hogy annyi lány van még a Roxfortban, neki sosem akaródzott más után nézni. És most az a lány, akiért már annyit küzdött, itt ül majdnem hogy az ölében. Lily néhány perc múlva megtörte a csendet.
- Tudod, nem értem ezt az egészet. Mármint, miért nem hagytál ott, amikor visszaváltoztam? Hiszen, neked csak azaz őz voltam, nem? – James Lily szemébe nézett, de mást nem csinált. Lily sóhajtva vette tudomásul, hogy az állatok nem beszélnek, még a varázsvilágban sem és a tó felé pillantott. Ismét beállt egy tíz perces csend, amit megint Lily tört meg.
- Nem tudom, miért vagy itt. De jobb veled, mint egyedül. A szüleimet már elvesztettem, a nővérem utál, a legjobb barátnőmet meg ellöktem magamtól. Nekem már nincs semmim és senkim. Miután itt befejeztem a tanulmányaimat beiratkozom az auror képzőbe. Az még plusz 3 év. Amint azzal is végeztem az első küldetésen megöletem magam. – Ennél a pontnál a szarvasunk felkapta a fejét és ijedten nézett a lányra. Lily felemelte az állát és James szemébe nézett. A fiú tekintete félelmet és nemtetszést sugallt. Lily ugyan nem értette, de nem is foglalkozott vele
- Én már ezt tavaly eldöntöttem. Nem fogsz lebeszélni róla. Hiába is nézel ilyen szépen! Azonban, nem mindig ilyen álmokat kergettem. Két éve, ha valaki megkérdezte volna, mi a célom azt mondom mint mindenki. Leteszem a RAVASZ-t, gyógyítónak tanulok, férjhez megyek, családom lesz és majd ötven év múlva meghalok, de úgy, hogy minden, amit el akartam érni, megvolt. És tudod mi a legrosszabb? Hogy már megvolt a férjjelöltem is. – James ezen kicsit meglepődött. Nem hitte volna, hogy a mindig merev és eminens Ms Evansnek esetleg van olyan, aki tetszik. – Kezdettől kezdve azt hittem, ő egy szemét bunkó, aki csak a nagy szájának él és másra sem képes csak bajba kerülni Aztán kicsit később rájöttem, hogy nem olyan rossz, mint gondoltam. Igazából csak szeret a középpontban lenni. De már mindegy is. Nem fogom már senkinek beadni a derekam. Mivel ismerem a jövőmet nem akarom, hogy az esetleges szerelmemnek fájjon az elvesztésem. Mindenkinek jobb lesz így. Legalábbis remélem.
Lily egy ideig még nézte a tavat, majd a csillagokat. Eközben James azon gondolkodott: „Egy ilyen okos lánynak, hogy jut egyáltalán eszébe, hogy megöleti magát. Elhiszem, hogy fáj neki a szülei elvesztése, de ez még nem ok, hogy feladja az életét”.
Lily felnézett rá. A smaragdok most élettelenül pislogtak. Vártak valamire, de James azt meg nem tudta volna mondani, hogy mire. Néhány percig még nézték egymást, majd Lily óvatosan felállt és szembefordult a szarvassal.
- Itt az ideje visszamennem. Már így is jócskán elmúlt a takarodó ideje. Remélem még találkozunk. – Adott egy puszit a fiú homlokára és elindult vissza a kastélyba.
James nézte, amíg el nem tűnik, majd ő is elindult, de ő az erdő irányába. Visszaváltozott emberré, majd seprűre ült. Felszállt és a fiúk szobája felé repült. Amikor odaért látta, hogy már mindenki alszik, így csak berepült a nyitott ablakon, lerakta a seprűjét, átöltözött és bebújt az ágyába. Gondolkodni már nem maradt ereje, így azonnal elaludt.
Eközben Lily is beért a kastélyba. Szerencsére se Hóborccal, se Friccsel nem futott össze. Gyorsan elmotyogta az álmos Dámának a jelszót, majd felment a szobájába. Mindenki aludt már. Lily odaosont Elena ágyához, megsimogatta az arcát, majd bement a fürdőbe. Miután elvégezte a szokásos dolgokat, ismételten lefertőtlenítette a sebét és be is kötözte, az ágyhoz sétált és befeküdt. Nagy nehezen, de álom jött a szemére.
Másnap reggel nagyon korán kelt. Még mindenki aludt, így elment a fürdőbe, utána felöltözött, és lement reggelizni. Az órák előtt járt még egy kicsit a kastélyban. Miután minden órán megjelent, a könyvtárba ment és ott töltötte a délutánt. A vacsorára korán ment hisz tudta, hogy a Tekergőknek és Elenának kviddics edzése van. Az étkezés után a szobájába ment, a könyveit letette, majd a parkba indult. Sétált egy keveset, végül pedig a tegnapi fánál lyukadt ki. Leült és csak nézte a tavat. Sötétedéskor patadobogást hallott. Felnézett és ugyanaz a szarvas állt előtte. Felállt, odament és megsimogatta a fejét, majd leültek ugyanúgy, ahogy előző nap. Lily mesélt neki a családjáról, a barátairól, az eddigi álmairól és mindenről, ami csak eszébe jutott. Aztán felállt, adott egy puszit a szarvasnak és elindult a kastélyba. Mikor beért már egy lélek sem volt ébren.
Ez így ment napokon, heteken és hónapokon át egészen karácsonyig. Lily minden reggel korán kelt, eltelt a nap, kiment a tóhoz és találkozott a szarvassal, majd bement és elaludt. Elena nem tudott vele beszélni, Potter pedig nem zaklatta a randi kérdéssel sem. A napok nyugodtan teltek. A Tekergők sem csináltak semmi meggondolatlan, vagy veszélyes mutatványt. A kviddics meccseket sorban nyerte a Griffendél. És eljött a Karácsonyi Bál is. Már mindenkinek megvolt a párja. A lányok folyton csak a bálról tudtak beszélni, míg a fiúk inkább arról, hogy ki kivel megy, kinek van szerencséje és kinek nincs. Egyedül Lily volt az, akit nem hozott lázba a karácsony gondolata, sőt ha lehet, inkább még jobban elsápadt és egyre jobban a tanulásba merült. A karácsonyi bál napja is ilyen volt. Nem egy tanár kapta el a folyosón és küldte volna a gyengélkedőre, ha McGalagony nem lép közbe. Este Lily azonban már nem egyedül várta, hogy a szarvasa felbukkanjon. Levitte magával a gitárját és várakozás közben énekelni kezdett.
Ha egyedül jársz minden úton jól vigyázz
A szavakon túl nem csak jó érzést találsz
De sose add fel vár egy újabb állomás
Hol elmúlik a félelem és nem csak édes érintésre vágysz
Szabadon élsz mindig új tájakra térsz
Követed még azt a régi szenvedélyt
Hogy akad egy hely
Majd egy csillag elkísér
Hol őszinték az emberek és minden reggel szebb az ébredés
Gyere keljünk át a könnyek tengerén.
Talán felnövünk egy perc alatt
A világ még annyi mindent tartogat
Egy barát ki jóban rosszban megmarad
Jobban kell mint valaha bármi más
Keresed rég azt ki tőled kap reményt
Ki közelebb húz hogyha mást már nem remél
Valahol majd lassan újra partot érsz
Ott teljes lesz az életed és nem vár újabb fájó tévedés
Gyere keljünk át a könnyek tengerén.
Talán felnövünk egy perc alatt
A világ még annyi mindent tartogat
Egy barát ki jóban rosszban megmarad
Jobban kell mint valaha bármi más(Bárhol jársz)
Szakadék peremén van-e kéz mi visszaránt
Te meg én a menedék ha feladom csak húzz tovább
Küzdj meg most az életért csak néhány percig tarts ki még
Örökké nem eshet már!
2x Talán felnövünk egy perc alatt
A világ még annyi mindent tartogat
Egy barát ki jóban rosszban megmarad
Jobban kell mint valaha bármi más
- Jobban kell mint valaha bármi más! – Énekelte az utolsó mondatot és engedett utat egy könnycseppjének. Az eddig a fa másik oldalán várakozó Jamest megbabonázta a dal és úgy döntött nem változik át. Elindult a lány felé, aki még mindig a tavat nézte. Mikor közelebb ért, leült a lány mellé, aki letörölte a sírás maradványát. Hosszú ideig csak ültek és nézték hol a csillagos eget, hol a tavat. Végül Lily megunta ezt és a fiú felé fordult.
- Miért vagy itt kint?
- Érdekes, én is pont ezt akartam kérdezni – fordult felé James is – Mostanában nem csak engem kerülsz. Elenával sem foglalkozol és Remus is elmondta, hogy nem beszélgetsz vele a járőrözés közben. Miért? – Lily nem válaszolt. Tudta, hogy egyszer meg fogják kérdezni, de nem akart válaszolni. Főleg nem Jamesnek.
- Nem ér kérdésre kérdéssel válaszolni – nyögte ki, ami először jutott eszébe. James még nem fordította el a fejét, így amikor a lány fölnézett egy barna szempárral találkozott.
- Csak ki szerettem volna jönni. Szeretem nézni az eget. A nagyapám mindig azt mondta, hogy ha magányos vagyok nézzem a csillagokat, tegyek fel egy kérdést és ha jó szándék vezérel megkapom a választ. Te jössz. Miért vagy kint?
- Várok valakit – felelte a lány és úgy döntött nem osztja meg a fiúval, hogy mostanában egy szarvassal tölti az idejét. James egy kicsit elmosolyodott, majd a lány ölében pihenő gitár után nyúlt. Megforgatta egy kicsit, majd egy-két akkordot le is pengetett – Tudsz gitározni? – nézett nagy szemekkel Lily
- Igen. De csak az alap nem jó. Énekelni is kellene - majd várakozva a lányra nézett. Mikor Lilynek leesett, hogy mit kér tőle James, azonnal tiltakozni kezdett.
- Nem, nem, nem és nem. Nem tudok énekelni. – James sunyin elmosolyodott és félrebillentett fejjel szólalt meg.
- Pedig én nem úgy hallottam. – Lily felkapta a fejét és kicsit mérgesen, de nagyon elpirulva kezdte kiosztani Jamest.
- Hallgatóztál? James hogy lehetsz ekkora tapló. Ha egy lány magában énekel akkor nem…
- Azt mondtad James? – meresztett tányér nagyságú szemeket a fiú
- Tudtommal ez a keresztneved, nem?– próbált nyugodt maradni a lány is pedig jól tudta, hogy most esett a saját csapdájába
- Igen, de… Nem szoktál így nevezni.
- Akkor most menj és kürtöld szét, mert ilyen többet úgyse lesz – húzta fel magát egy kicsit.
- Nekem jobb ötletem van. Énekelsz velem és nem mondom el senkinek.
- És ez nekem miért jobb?
- Én egy kicsit talán kiszínezném. Mondjuk, egy két csók, ölelés és még mi egymás.
- Perverz – szólt a lány, de inkább játékosan, mint dühöngve. Ezen James kicsit felbátorodva pengetni kezdett.
- Na, légyszi – majd újból belekezdett néhány akkordba. Lily megadta magát és énekelni kezdett.
Tél végén
Egy eltévedt képeslap
A szél hátán át
A kertünkbe szállt
Szíven szúrt
A pár sornyi kézírás
Még címzés sem volt
S a pár sor így szólt
Hóember – vette át James
Vidd majd el
De tudd karácsony múlt - majd innen együtt énekeltek
Sietned kell
R.: Kedves Télapó
Az hogy lehet
Hogy újból itt egy tél
Kis szívem
Csak benned hitt
S te elfelejtettél
Pedig írtam is
Hogy hozz nekem
Saját családot majd
Az ablaknál
itt várok rád
A tél míg tart
Bár lennék - újra Lily
Bár lennék jó tündér
És szórhatnám szét
Az ünnep kincsét
Értünk szól - együtt
A dal most, hogy ébredj már
Még hány és hány gyermek él
Kit zöld fenyő sem vár
Refrén - együtt
Ránk vár, hogy átöleljünk mint
minden szívet, hol árva az ünnep már rég.
Tárd ki hát, adj a lelkedből,
hogy ők is lássák, a jó nem egy elcsépelt szó.
S hogy a Föld boldog, szép bolygó.
Jönnöd kell… - Lily
(Meddig tart, meddig még…- James)
Vidd majd el…
(S hogy itt legyél, mondd, mi kell?
Mondd, mi még)
De tudd, karácsony múlt, sietned kell! – együtt
Refrén
A szám befejeztével mindkettejük arcára egy kis pír szökött. Megint a tájat nézték, de a lányban a kíváncsiság nagyobb volt, mint az a furcsa érzés, ami már hónapok óta kerülgette
- Ez egy mugli szám. Honnan ismered?
- Ha hiszed, ha nem anyám nagyon szereti a karácsonyi dalokat mindegy, hogy varázsló vagy mugli. És nekem is mindig ezeket kell hallgatnom, amikor karácsonykor otthon vagyok. Lily, jössz a bálba? – kérdezte meg hirtelenjében a fiú
- Nem.
- Miért?
- Mert nincs kedvem.
- Nem azért mert senki nem hívott meg, ugye?
- Te magad mondtad, hogy mindenkit kerülök. Ha valaki meg akart volna találni, biztos megtalált volna.
- Ez esetben – James felállt és kezet nyújtott Lilynek, aki ugyan nem értette, de elfogadta.
- Lily. Eljössz velem a bálba?- Lily nagy szemekkel nézett rá, majd kibökte az első dolgot, ami eszébe jutott.
- Te kivel mész? Melyik lányt akarod dobni pont a bál napján, ha igent mondok?
- Na, de Lily. Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? Nem hívtam meg senkit. Mit mondasz? – elsőre kicsit felháborodott, majd a végén már kölyökkutya szemekkel nézett Lilyre, akit teljesen elvarázsolt a hold fényében fürdő James. Át sem gondolva a dolgokat azt mondta:
- Rendben. Veled megyek.
- Remek. Akkor, most visszamegyünk és egy óra múlva találkozunk a klubhelyiségben.
Egymás mellett indultak el, de nem szóltak a másikhoz. Mindketten el voltak foglalva saját érzéseikkel és gondolataikkal. James leginkább örült, hisz így már talán nem csak szarvas énjével tud Lily közelében lenni, és lehet, hogy a lány ad neki egy esélyt. Lily pedig annak örült, hogy nem mondott nemet. Hisz a szarvas nem is biztos, hogy eljött volna, ellenben Jamesszel. Az, hogy sokat beszélt a szarvashoz és mindent elmondott neki, a terveit, az életét, rájött, hogy nagyon rosszul ítélte meg a jövőjét, ha azt hitte, hogy feladhatja. Félt Jamestől ezt nem tagadta, de ha tanult valamit is az ágas cimborától, akkor az a bátorság. Hisz, ő sem mentene meg valakit azért, mert ehhez van kedve. Ha bátor sok szép percet tölthet el James társaságában, de ha visszakozik lehet, hogy egy életre megbánja. Eközben fel is értek a Griffendél klubjába és onnan egy mosoly kíséretében el is váltak.
James felsietett a szobájába és azonnal a fürdő felé indult. Lezuhanyozott, fogat mosott, majd a szobába ment. Felkapta a kikészített dísztalárt és a fekete nyakkendőt. Megnézte magát a tükörben, majd a klubhelyiségbe ment.
Lily felrohant és egyből bevetette magát a zuhany alá. Megmosta a haját is, majd fogat mosott és a szobába sietett. Elővette azt a ruhát, amelyiket anyukájától kapott volna a tizennyolcadik szülinapjára, ha megéri azt. Kiemelte a dobozból, majd finoman magára húzta. Smaragdzöld színű selyemruha volt. Ejtett válla érzékien mutatta tejfehér bőrét. A mellkasára szorosan simult, de a derekától lefele már könnyedén esett a finom anyag. Derekát egy halványarany fonal fogta át. A ruha nagyon egyszerű, de gyönyörű volt. Odasétált a sminktükör elé és felvitt egy kis zöld szemhéjfestéket, majd egy kis arannyal meghintette. Átlátszó szájfényt tett fel. Haját egy gyors mozdulattal begöndörítette, és oldalról elcsatolta, de mindkét oldalról egy-egy tincset kihagyott. Gyorsan felkapott egy zöld magas sarkú cipőt, majd végignézett magán a tükörben. Teljesen meg volt elégedve magával. Az órára nézett és meglepődve tapasztalta, hogy van 2 perce az óra lejártáig. Elindult hát lefele.
Odalent James már zsémbelődött, hogy a nők mindig késnek, amikor meghallotta a lány cipőjének kopogását. Felállt a fotelből és elindult álmai hölgye elé. Ám amint meglátta lányt, mit lányt, érett nőt, leblokkolt. Lily csodálatosan festett. Mintha most sétált volna ki egy festményből. Mikor a lány meglátta milyen hatással van a fiúra, kicsit elmosolyodott és odalépett James elé.
- Gyö…gyönyörű vagy - dadogta James, amire a lány csak egy kis mosolyt engedett meg. Végignézett Jamesen, majd ő is megszólalt.
- Te is jól nézel ki – erre már a fiú is vigyorgott, majd karját nyújtotta Lilynek
- Indulhatunk?
- Hát, biztos, hogy ilyen késéssel még beengednek?- James megérezte a lány félelmét, ezért felemelte két ujjával az állát
- Ne izgulj. Gyönyörű vagy. Kár lenne kihagyni ezt az estét. Hadd érezzem magam én a legszerencsésebbnek, amiért nekem van a legszebb párom.
- Rendben. Menjünk. - Lily nem a bók miatt egyezett bele, hanem a csoki barna szempár csillogása miatt. A lány belekarolt Jamesbe és elindultak a Nagyterem felé. Még épp időben érkeztek, ugyanis Lumpsluck professzor már be akart menni. Történetesen ő volt az idén a fényképész, aki varázsképeket csinált a párokról befele menet.
- Lily drága. Hát maga mit keres még itt kint? Már rég benn lenne a helye a többi mulatozó közt – szólalt meg nyájas hangon.
- Igen professzor, csak volt egy kis probléma a ruhámmal – vágta ki magukat a lány.
- Hát még jó, hogy most jöttek. Pont elkaptak. Na álljanak egymás mellé és mosolyogjanak – a professzor felemelte a kamerát, Lily és James egymásra néztek, finoman elmosolyodtak, majd újra a professzorra pillantottak. Ő leengedte a készüléket és az ajtóhoz lépett.
- A képeket nálam lehet átvenni, holnap és a szünet után. Jó mulatást – mondta, majd kinyitotta az ajtót a két fiatal előtt.
Odabentről kellemes zene és zsibaj áradt ki. Amikor az ajtók nyikorogva kinyíltak, szinte mindenki egyszerre fordult a belépők felé. James nyugodtan és mosolyogva indult meg Lilyvel az oldalán. Vele ellentétben Lily nem volt soha a középpontban és most kicsit lehajtott fejjel, feszülten ment James mellett. A lányok többsége irigykedve pillantott Lilyre, míg a fiúk vagy ámultak a lány szépségén, vagy dúltak-fúltak, amiért nem lehetnek ők James helyében. Persze James minden irigy pillantás láttán csak még nagyobb mosolynak örvendett és odahajolt a lányhoz is.
- Emeld fel a fejed és nézd meg mennyien szúrnának le most engem, mert nem ők vezethetnek be. Nincs miért szégyenkezned. – Lily megfogadta a tanácsot és felemelte a fejét. Tényleg nem egy lány szólt rá párjára, hogy folyik a nyála. Kis örömet csalt a lelkében, amint végignézett a társaságon. Néhány pillanat múlva a zene is ismét megszólalt, mindenki magához tért a döbbenetből és folytatták a megkezdett beszélgetést. Lilyék egy többszemélyes asztalhoz indultak. Itt ült Sirius-Elena és Alice-Frank páros, valamint Remus. Mikor odaértek Lily egyből Elenára nézett, akinek szemében könnyek csillogtak.
- Elena, kérlek, ne haragudj! – mondta ki a „Sziasztok” után a legelső dolgot Lily. Elena meglepődött, majd felállt és Lily nyakába borult.
- Én ne haragudjak? Akkor te is bocsáss meg nekem. El kellett volna mondanom, hisz úgyis megértettél volna. Kérlek, te ne haragudj rám – mondta és szorosan átölelte Lilyt, aki viszonozta ezt. Néhány másodperc múlva Elena válla meg-megremegett. Lily kicsit eltolta magától a lányt, akinek szép arcán néhány kövér könnycsepp gördült le.
- Elena Windjammer! Mik ezek a könnyek. Teljesen elmosódik a sminked és nem vagyok benne biztos, hogy Black azt is díjazná – ezen a mondaton Elena elmosolyodott majd letörölte a könnyeit. Lily még csak most nézett végig barátnőjén.
Mélykék selyem ruhája, ujjatlan volt. Feszült a mellrészénél, de habos volt a derekától lefele. Nyakában egy ezüst nyaklánc csillogott, fekete haját kontyba fogva, de elöl néhány tincset ő is szabadon hagyott. Füstös beütésű kék szemhéjfestéke és halványrózsaszín szájfénye kitűnően kiemelte kék szemét. Lily már értette, Black miért vetett rá szemet, hisz barátnője már régen egy gyönyörű nő lett. Megérdemelte a szerelmet. Sirius is felállt és kezét nyújtotta Lilynek, aki ezt egy mosollyal elfogadta.
- Akkor most már elfogadsz, sógornő? – kérdezte kis mosollyal az arcán Black.
- El. Viszont a fenyegetésem még mindig él. Ha nem veszed komolyan, meghalsz.
- Megjegyeztem elsőre is – mosolygott félszegen. Lily vette a bátorságot és megölelte. Sirius is hasonlóan tett, majd mikor elváltak a srác megszólalt. – Ha kérhetem mostantól Sirius, rendben?
- Rendben – majd felcsendült egy új szám. Sirius Elenát, James pedig Lilyt vitte a parkettre. Sokáig táncoltak, beszélgettek, ettek és iszogattak. Senki ne értse félre, csak vizet és gyümölcslevet ittak a lányok, de a fiúk se nyúltak alkoholhoz, kivételesen. A bál végén mindenki visszament a klubhelyiségbe, ahol elköszöntek egymástól és felmentek a szobájukba. Kivéve Lilyt és Jamest. Ők még lent maradtak és beszélgettek. Fél óra után James felemelte Lilyt és az ölébe ültette. Majd kivett egy dobozt a zsebéből és Lilynek adta.
- Nyisd ki! - kérte a fiú. Lily forgatta egy kicsit a dobozkát, majd felnyitotta. Egy fehérarany nyaklánc volt benne két összefonódó szívecskével, ahol pedig érintkeztek egy rubint kő volt.
- James! Ez csodálatos! – mondta és a fiú felé fordult. Belenézett azokba a gyönyörű szemekbe és teljesen elveszett. James feje egyre közeledett, ő pedig nem húzta el a sajátját, hanem amikor a fiú szája az övéhez ért, még közelebb vonta. James nem volt követelőző. Nagyon finom volt. Aztán, mikor érezte, hogy már Lilynek sincs kételye bebocsátást kért a lány szájába. Ezt néhány pillanat múlva meg is kapta. A csók egyre szenvedélyesebb lett. Szinte ki tudták venni egymás minden érzelmét ebből az egy gesztusból. Mikor levegőhiány miatt elszakadtak egymástól, mindketten a másik szemét keresték. Lily átfonta karjait James nyakán, míg a fiú a lány derekát ölelte és Lily fejét James mellkasára hajtotta.
- Köszönöm, James!
- Nincs mit, Lily! Boldog karácsonyt!.
Még ültek ott egy kicsit ilyen csendben és nyugalomban, ám eljött az a pillanat is, amikor az álmosság mindkettejüket elcsábította. Így, még egy érzéki csók váltása után elmentek aludni. Lily átöltözött, majd az ablak elé állt és a csillagos eget nézte. És felidézte a szülei boldog kacaját és James kedves tekintetét. Mosolyogva bújt az ágyba és vidám gondolatokkal aludt el, hónapok óta először.
VÉGE
1: Lola és Tóth Gabi : Nem eshet örökké
2:Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra: Az elfelejtett gyermek karácsony
